Sötét szív

-

**Sötét szív**

Es?zésben pillantottam el?ször, oly szépséges és lehengerl? volt,
? is akkor pillantott el?ször, szürke szempárjával a lelkemben kutatott.
Ártatlannak t?nt pedig b?nös volt, tisztának t?nt pedig romlott volt, jóságosnak t?nt pedig gonosz volt.
Oh Karoline, galamb helyett kígyó, oh Karoline, mennybéli szárnyas angyal helyett tüzes pokolbéli ördöglény.
Örömöm, hogy elfogadtad udvarlásom gyorsan elenyészett, szerelem, mit ébresztettél gyorsan örök álomra zárta szemét.
Szavaid, mik elvarázsoltak, most rácsok mögé zárnak, csókjaid, mik oly boldoggá tettek, most megmérgeznek.
Az álarc lehullott, mikor javaimért mérget itattál velem, mikor elvetted életem.
Szerelmem, oh Karoline, oh!
Koporsómban fekszem, némán suttogom árulásod, de te is itt fekszel mellettem, némán sikoltozol a végzet karmainak szorításában.
Tuberkulózis, oly ocsmány kórság, itt fekszünk egymás mellett a temet?kert csöndjében.
Oh, sötét szív? Karoline, ha a halál völgyében is járok, átkozom az es?zést, mikor el?ször pillantottalak.